költõnõ
Kaposvár
Keleti temetõ, A. szegély 30.

1864. szeptember 10-én Kaposváron született Szalay Károly ügyvéd és Kisfaludy Atala költőnő lányaként. Ő szervezte Kaposváron a Függetlenségi Pártot. 1884-ben antiszemita programmal parlameti képviselő lett, és ekkor indította el Budapesten az antiszemita Magyar Újságot is. Később a kaposvári Népjog szerkesztője lett. A hírhedt tiszaeszlári perben - mint országos hírű ügyvédet – hívták őt, hogy képviselje a vádat Solymosi Eszter apja nevében. 1886-ban Obetkó Károly ügyvédhez, Somogy vármegye tiszti főügyészéhez ment feleségül. Nagyműveltségű költő volt, angolul, franciául, németül beszélt. Betegsége miatt a társadalmi élettől félrevonulva élt. Álmodozó hangú, borongós költeményeket, elbeszéléseket írt. 1890-től állandó munkatársa volt a Hét-nek. Versei jelentek meg többek között a Koszorú-ban, az Ország-Világ-ban, a Vasárnapi Újság-ban, a Somogy-ban, a Kert-ben vagy a Hazánk-ban. A Berzsenyi Irodalmi Társaság alelnökevolt. Nagy hatással voltak rá a századvégi francia költők, kiknek verseit elsőnek ismertette a magyar közönséggel. A századvég egyik legnagyobb magyar költőnőjeként tartják számon. Versei finomak, nőiesek, dallamosak. 1926. július 10-én tüdővészben halt meg. A Keleti temetőben édesanyjával, Kisfaludy Atalával van eltemetve. Munkái: Versek (Budapest, 1893), Egy marék virág (Budapest, 1898), Bébi és Micóka (Budapest, 1906) (A fotó temetői képet ábrázol.)